Nincs címe a bejegyzésnek

Minden úgy kezdődött el,
 hogy velem szembe jöttél egynapon.
 Ez volt talán az....
 életemben az egyik legszebb napom.
 Boldog voltam, nem
 gondoltam, hogy egyszer minden
 elvész.
 minden egyes
 emlék a múltban elvész.
 Csak pár sort hagytál nekem,
 talán ezzel is beérem.
 De rosszul gondoltad,
 mert én legbelül még érzem.
 és soha nem foglak el feledni.
 Talán nagyon nagy a kérés,
 hogy próbálj meg szeretni.
 Minden egyes pillanat,
 szívembe belehasít.
 Túl nagy már a távolság,
 ami tőled elszakít.
 Ha eljön a tél, a hó
 takarja majd arcunk.
 Ha távolodunk egymástól
 én feladom a harcunk.
 Kilépek, mert számomra
 kicsi lett a zárka.
 Nem hagyhatom a
 lelkemet örökre bezárva.
 Nekem te voltál,
 akit álmomban kerestem
 te voltál az, ki
 mellett mindent elfeledtem.
 Te voltál a tűz, ami
 lángra lobbant bennem,
 te voltál a víz, ami
 megtisztított engem.
 Te voltál a nap, ami a
 fény volt életemben,
 te voltál a hold, ami
 az álom volt szememben