Tudod mi a szerelem?
 Nem? Hát elmesélem!
 Meglátod az utcán,
 lábad megremeg,
 szíved erősebben dobog,
 majd kiugrik a helyéről,
 meg akarod ismerni,
 bármit megtennél csak, hogy
 újra lásd, újra megpillanthasd.
 Mindig azon az utcán ugyanabban az
 időben, s hátha véletlenül arra jár.
 S csak vársz Rá, Vársz, mert kell Neked,
 kell a szíve, kell a keze,
 érezni akarod az illatát, szeretnéd,
 hogy Hozzád érjen.
 S amíg erről álmodozol,
 az órák perceknek tűnnek.
 Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy
 eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a
 szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban
 van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd
 magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni,
 csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába
 gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis
 megölelnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el
 sem tudtál volna képzelni.
 Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak
 átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor
 biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért,
 akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol.
 Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a
 kezed.
 Mikor olyan titkaid is elmondod neki,
 amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha
 reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted,
 gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy.
 Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod,
 és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér.
 Amikor hírtelen mozdulatokkal magadhoz rántod,
 hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz
 betelni vele, minden percben csak őt kívánod.
 A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét,
 az sohasem élte az életet a maga teljes módján....Nekem ez az igazi szerelem..

Megosztás a facebookon